A Szovjetunióban bármilyen erős is volt az ateista propaganda, a lakosság jó része mégis vallásos maradt. Sőt, átvettek és megőriztek olyan vallásos szólamokat, amiket az országban általában gyakoroltak. Így, pl. a keleti egyház legnagyobb ünnepén, Húsvét hajnalán (de sokszor egész nap) így köszöntötték egymást az utcán – még az idegenek is: „Krisztus feltámadt!” Erre a válasz illendőség szerint mindig az volt: „Bizony, feltámadt!”
Egyszer egy nagyváros óriási termében ateista nagygyűlést tartottak, ahova meghívtak egy egyházi embert (pópát) is. Az ékesen szóló előadó hosszasan bírálta a Bibliát, főleg az Újszövetséget, abból is kiemelve Jézus életét, halálát és feltámadását. Megpróbálta mindezeket nevetségessé is tenni, hangsúlyozva, hogy az nem történhetett meg, ami a Bibliában írva van, hiszen ez az emberi értelem számára elképzelhetetlen és felfoghatatlan.
Az elnökség már az előadás elején közölte, hogy lehetőséget adnak majd a hozzászólásokra, de mindenki csak 3 perc terjedelemben szólhat, hogy minél többen ki tudják fejteni véleményüket.
Amikor vége lett az előadásnak, az elnök először a pópát kérte hozzászólásra, hangsúlyozva, hogy neki is csak 3 perc áll rendelkezésére. A pópa mosolyogva állt fel, és jelezte, hogy neki elég lesz két perc is. Aki ezt hallotta, szinte megdermedve, kíváncsian figyelte, hogy vajon mit tud mondani ennyi idő alatt?
A pópa odalépett a mikrofonhoz és teljes erejével belekiáltott: „Krisztus feltámadt!” Abban a pillanatban az egész teremben mindenki talpra ugrott (az elnöki emelvényen ülők is), és szinte mennydörgésszerűen zengett a válasz: „Bizony, feltámadt!” Utána azonban kínos csend ereszkedett a teremre, hiszen sokan megértették, hogy ezzel a mozzanattal az egész előadás mondanivalója szertefoszlott, semmivé lett. A tömeg megszólalása nemet mondott az ateista propagandára. A csend alatt még megszólalt a pópa: „Csak ennyit akartam mondani!”
Az elnöki emelvényen izgatott suttogás kezdődött, majd az elnök bejelentette, hogy a további hozzászólásoktól most eltekintenek, s a gyűlést befejezettnek nyilvánítja. A sokaság némán indult haza.

Asztalos Zoltán

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.” 1Kor 15,19-20