Hacsak nem vagyunk egészen kezdők a keresztyén életben, óvatosan bánunk a fogadalmakkal. Sokan tapasztaltuk már, hogy milyen hamar beleütközünk saját határainkba, mert igaz az, hogy a „Lélek kész, de a test erőtlen”.

Ugyanakkor hiba lenne, ha egy-egy határkőnél – ami lehet egy új naptári év is – nem állnánk meg, hogy végiggondoljuk, honnan jövünk, merre tartunk, mit látunk feladatunknak az elkövetkező időszakban. Pál apostol Timóteusnak írt tanácsa számunkra is jó kiindulópont: „Vigyázz magadra és a tanításra…”

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a keresztyén élet azt jelenti, hogy önmagunkat az utolsó helyre tesszük. A sokféle elvárás, kötelezettség is efelé terel bennünket. Mégsem luxus, pláne nem Isten ellen való, ha gondoskodunk saját testi és lelki szükségleteinkről, ha törekszünk arra, hogy karban tartsuk egészségünket, ha figyelünk arra, hogy elég időnk jusson pihenésre, testvéri kapcsolatokra, az evangélium tudományával való foglalatosságra, az Úrral való naponkénti találkozásra. Bármi legyen is életünk jelenlegi szakaszának programja, érdemes ezt szem előtt tartani.

„Vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg azokban, mert ha ezt teszed, magadat is és hallgatóidat is megmented.” (1Tim 4,16)