Mintha most kezdtük volna a 2014-es évet, amibe nagy tervekkel, feladatokkal indulhattunk; hiszen egy év olyan hosszú idő, és mennyi lehetőséget kínál! A naptárra nézve ébredünk rá, hogy már túl vagyunk az év felén, leérett a cseresznye, a meggy, aranysárgán mosolyog a kajszi a fán, és már a nappalok is rövidülnek. Mintha minden év rövidebb lenne az előzőnél! – állapítjuk meg, bár tudjuk, hogy ez nem igaz. Amikor Isten engedi ezt az érzést megfogalmazódni bennünk, akkor azzal az idő múlására szeretne figyelmeztetni. Egyik énekünk is az álomként repülő szárnyas időre utal, és int is: „El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van, csak volt.”

Mi úgy véljük, hogy a holnapi és a holnaputáni nap is olyan lesz, mint a mai, ezért nem vesszük nagyon komolyan az elmúlás veszélyeit. Pedig valószínű, hogy a holnap már nem kínálja fel azokat a lehetőségeket, amit a mai. S akkor fájni fog majd minden eltékozolt idő, amit igyekeztünk csak megúszni, de nem megélni!

Jézus tanácsa:

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok! (…) Azért legyetek készen ti is…” (Mt 24, 42-44)