színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 112 perc

Hazai bemutató: augusztus 18.

(16 éven aluliaknak nem ajánlott!)

Miért érnek rendre véget a szerelmi kapcsolatok? Miért nem sikerülnek a házasságok? Miért bomlanak fel hipp-hopp, a világon legszebbnek tartott hollywoodi férfiak és nők közötti szerelmi viszonyok? Miért képtelenség együtt élni egy másik emberrel? Miért megyünk egy idő után egymás idegeire?

“Mindig megbántod azt, akit a legjobban szeretsz / Belemarsz, akibe soha nem lenne szabad – énekli Dean, a jóképű, szellemes fiatalember a szőke Cindynek szerelmük hajnalán.

A fiatal, tehetséges rendező, Derek Cianfranke 12 évet áldozott az életéből arra, hogy filmvászonra vigye szülei válásának történetét. Hatvanhétszer írta át a forgatókönyvet.

“Gyerekkoromban két rémálmom volt. Az egyik, hogy kitör az atomháború, a másik pedig, hogy elválnak a szüleim. Amikor betöltöttem a 20. évemet, tényleg elváltak. Annyira összezavarodtam, hogy úgy döntöttem, szembe kell néznem minden félelmemmel, ami gyerekkoromban meggyötört. Szembe kellett néznem azokkal a dolgokkal is, amelyekről titokban tudtam, hogy igazak a szüleimre nézve. Amikor elváltak, hiába kerestem mindenhol, egyetlen filmet sem találtam, amelyik nekem szólt volna. Az kezdett el foglalkoztatni, hogyan változnak meg a dolgok az idő múlásával, hogyan, mitől áruljuk el a szerelmet.” – nyilatkozta Cianfranke a film bemutatója után.

A Blue Valentine egy minden ízében szerelmi történet a házaspárról, akiknek közös élete lassan, de biztosan hull darabjaira. Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) már hat éve élnek házasságban, és nevelik Frankie-t (Faith Wladyka). A kislány mindkettőjüket elbűvöli, sok nehézségen átsegíti, de végül kiderül, hogy életük feltartóztathatatlanul tart a totális csőd felé.

Dean érző szívű, zajos egyéniség, aki költöztetőként, majd festőként keresi kenyerét, és leginkább azért szereti munkáját, mert már reggel nyolckor leguríthat a torkán egy korsó sört. És ezzel még dicsekszik is. Vagyis Dean problémás személyiség. Cindy pedig nővér a kórházban, és azon fő a feje, miként is juthatna feljebb az orvosi világban, hiszen eredetileg orvosnak készült. Dean lompossága, nemtörődömsége teljesen kikészíti. Bántja, hogy nincsenek ambíciói, és képtelen felnőttként viselkedni. Ugyanakkor fegyvertelen Dean kisfiús bájával szemben, és eddig bárhogy is alakultak a dolgok, Dean valahogy mindig visszaédesgette magát a lány kegyeibe.

Házasságuk mindeközben önromboló játszmává alakult: egy függő és egy társfüggő kibogozhatatlan hálójává, amelybe csak egyre jobban belebonyolódnak – egészen a mozgásképtelenségig.

Dean szeretné megmenteni kapcsolatukat, ezért egy romantikus éjszakára hívja feleségét az olcsó motelba, ami nem más, mint szerelmi találkahely futurisztikus díszletekkel. Ebben a giccspalotában (két vodka között) csak párbeszédtöredékekre képesek, de minden erejükkel azon igyekeznek, hogy végre megtalálják azokat az érzelmeket, amik egykor összekötötték őket. Ezen azonban a szex, vagy inkább annak hiánya sem segít.

Dean, hogy felidézze a múltat, egy régi slágert, a Penny & the Quarters “You and Me” című számát veszi elő, amely az ő daluk volt egykor, de látszik, hogy már nagyon hosszú ideje nem éreznek így egymás iránt.

A rendező nem siet, kényelmesen hagyja, hogy az édes kis semmiségek, a keserű harc és a kihunyó parázs a szemünk előtt váljon jéghideggé. Szinte páholyból nézzük két ember élet-halál harcát.

Dean és Cindy családi háttere sem könnyíti meg a házaspár dolgát, hiszen mindketten működésképtelen családból jönnek, szüleik példája elviselhetetlen. Mindezt tetézi a múltjukból hozott sok-sok sérülés, és az előző kapcsolatok emléke.

A film két idősíkban fut, a jelen keserűsége mellet megismerjük a múltbeli szerelmes napokat. Dean nem mindig volt záptojás, hanem nagyon is vonzó, minden faragatlan egyszerűsége ellenére is elbűvölően kedves fiú. Első találkozásukkor Cindyt még érzelmileg és testileg is fogva tartja az előző kapcsolata évfolyamtársával, a brutális Bobby Ontarioval (Mike Vogel), és egyáltalán nem kész az új szerelemre. Dean mégis kitart mellette, és a nagy szenvedély árnyékában nem veszik észre a kezdettől jelenlévő rejtett aknákat, amik később sorra felrobbannak. A film egyik legmegrázóbb jelenete, amikor kiderül, hogy Cindy Bobby gyerekével terhes, ezért úgy dönt, elveteti a babát. Amikor az orvos-asszisztens megkérdezi tőle, hány személlyel volt korábban szexuális kapcsolata, Cindy egészen hihetetlen számot említ: 25!

Először nem is akartam elhinni, hogy jól hallottam, de pár pillanat múlva eszembe jutott, amit annyiszor hallhattunk az előttünk járó keresztyén generáció általam nagyon tisztelt tagjaitól a szexualitásról: A férfi és a nő kapcsolata, vonzalma megfejthetetlen titok, és mint Isten ajándékára nagyon kell vigyáznunk rá. Nem szabad elpazarolni, mert ahány emberrel egyesülsz, annyi felé osztod szét magad, és annál képtelenebb leszel a boldogságra, a tartós kapcsolat kialakítására, éppen akkor, amikor már lenne rá lehetőséged. Persze, Cindyt sok minden löki az értelmetlenség irányába, de ekkora teherrel a múltjából valóságos csoda lenne, ha működne a szerelmi élete.

“Milyen érzés, amikor szerelmes leszel?” – kérdezi Cindy tanácstalanul a nagymamától az öregek otthonában. „Hogy bízhatsz az érzelmekben, amikor azok egyszer csak eltűnnek? Nem akarok a szüleim sorsára jutni.”

Végül Cindyn mégsem hajtják végre a műtétet, mert a magzat elvesztésének a gondolata annyira elviselhetetlen, hogy leállítja az orvost. Dean pedig így is vállalja a lányt: „Legyünk egy család!” – mondja, és nyilvánvaló, hogy ez életének csúcspontja. Naivul azt hiszi, innen az út már csak felfelé vezet, nem kell erőlködnie.

Cianfranke kiválót alkotott. Ryan Gosling és Michelle Williams lenyűgözően tehetséges és mindvégig nagyon hiteles. Olyan szinten képesek az összjátékra, hogy nincs közöttük egy elvesztegetett kézmozdulat sem. Egyszer elolvadsz a történettől, a következő képkocka pedig darabokra töri a szíved. Az öregotthonban játszódó jelenetben például Gosling és Williams véletlenül találkoznak, és a fiú valami hihetetlen kedvességgel próbál megismerkedni a lánnyal. A szívfájdalomtól megnémulsz, amikor a film végén Gosling beront a kórházba és saját haragjának foglyaként megállíthatatlanul kiabál a feleségével, mint egy komplett idióta. És most az egyszer már túl messzire ment. Gosling személye félelmetes tanulmány a megsebzett és védekezésbe menekülő alkoholista férfiról.

A Blue Valentine a 2010-es Sundance Filmfesztivál nagy meglepetése volt, és azonnal hatalmas siker lett. Sokak szerint egy-két Oscar is járt volna neki. Szerepet játszhatott a nagy felhajtásban az is, hogy rögtön viták kereszttüzébe került, tovább növelve a mozi bevételét. A filmben szereplő két grafikus szex-jelenet miatt az Egyesült Államokban létező legszigorúbb korhatáros besorolást kapta, (nálunk csak 16-os karikát – sajnos!), de az üzleti érdekek végül győztek, és a besorolást eggyel lejjebb szállították.

Kinek ajánlom ezek után a filmet? Tinédzsereknek semmiképpen, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek mindenképpen. De egy nagyon fontos figyelmeztetéssel: talán mindenki ismeri a saját határait, mi az, ami még elviselhető a számára, és mi az, amit saját érdekében jobb, ha nem néz meg. A Fekete hattyú című filmhez hasonló szexuális tartalom megbotránkoztató, kiborító, sőt kiábrándító lehet egyeseknek. Bajba jutott házasságokon nem fog segíteni, mert Cianfranke szerint nincs megoldás, és a rendező ezúttal csak leltárt tud készíteni. Az összefüggéseket, saját bevallása szerint, még maga sem érti. Mértéktartó, bölcs és őszinte beszélgetéshez viszont kiváló alapanyag.

A film után most újra, frissen és mélyen átéltem, milyen kiváltságos helyzetben vagyok, mivel évekkel ezelőtt Jézus Krisztus megmentette az életemet.

A filmben nyújtott rendkívüli színészi teljesítményéért Michelle Williams és Ryan Gosling Oscar jelölést kapott.

Weberné Zsikai Mária / Budapest