A bevásárlóközpont parkolójában toltam az áruval telt kocsit, amikor mellém lépett egy fiatal lány, bokáig érő sárga szoknyában, kis ködmönben, vállig érő szőke fürtökkel. Kedvesen megszólított:

– Jó estét kívánok. Szabad kérdeznem valamit?

– Tessék, mit szeretne kérdezni.

– Karácsonyra gyűjtünk a szegényeknek. Támogatná néhány forinttal?

– Ugye, maga Krisnás?

– Igen, Krisna-tudatú hívő vagyok.

– Tudja, mit ünneplünk karácsonykor?

– A szeretet ünnepét, és mi szeretnénk a hajléktalanokat megajándékozni, megvendégelni.

– Karácsony, Jézus Krisztus születésének az ünnepe. Miért nem az ő nevében gyűjt? Ismeri őt?

– Igen, mi is tiszteljük Jézust.

– De Krisnát is…

– És az baj?

– Amennyiben az baj, hogy ez a keverés nem vezet sehova… pontosabban a kárhozatba visz, akkor igen, az baj!

– A szegények megsegítése miért baj?

– Az önmagában dicséretes, csak éppen a maga életén nem segít. Talán még ilyen fiatalon nem gondol rá, de ha most máshoz köti az életét, és nem Jézus Krisztushoz, akkor majd halála után, amikor az üdvösség és kárhozat elágazásához ér, csak Jézussal együtt léphetne a mennybe. E felől most kell döntenie!

– Akkor nem ad?

– Sajnálom, Krisnának nem! És magának is azt tanácsolom, hogy inkább Krisztussal együtt gyűjtögessen!

– Viszont látásra!

– Viszont látásra!

Dr. Viczián Miklós / Budapest

Jézus mondja: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” (Mt 12,30)