„Szellemvárossá változott Vuhan, az emberek készleteket halmoznak, mesélte az RTL Klub Híradójának egy kint élő magyar. Bár egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a kínaiaknak sikerült az új típusú koronavírus okozta tüdőgyulladás-járványt megfékezniük, az utóbbi napokban a járvány újult erőre kapott és egyre több országból jelentik a megjelenését.”

(Index internetes újság)

Csak napok kérdése, hogy világ-járványként kiáltsák ki a koronavírus fertőzést, és mindenkit rettegésben tartson ez a gyilkos kór. Miközben sokan a beharangozott szép új világot várják, és csodálják a technikában, egészségügyben, építészetben és egyéb területeken elért eredményeket, aközben a világ eresztékei recsegnek-ropognak. Minden, ami eddig látszólag még összetartotta – az erkölcsi alap, a nemzeti és családi közösség –, széthullóban van.
A Teremtő Szent Istent, akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy hatalma szavával tartja fenn a mindenséget, őt, halottnak nyilvánították, és emberek által kitalált pótléknak kiáltották ki, vagyis kizárták a posztmodern világrendből. Ennek a következményeivel kell ezek után szembenéznie az emberiségnek: az egyén és a közösség magára maradt, mint egy árva kisgyerek, akinek senkije sincs, és nincs, akit segítségül hívjon. Most éppen egy járvány terjed el a kontinenseken, aminek egyelőre semmi ellenszere sincs, máskor földrengések, háborúk, éhségek és vízhiány vagy árvizek sújtotta embertömegek várnak sürgető megoldásra.
Akik ismerik az Uraknak Urát, Királyoknak Királyát, Jézust, azok emeljenek fel most tiszta kezeket, és kiáltsanak hozzá – amint Ábrahám is tette Sodomáért könyörögve!

„Állj elő Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!” (Zsolt 10,12)