Urunk csodálatos ajándékokat rejtett el számunkra a természetben is. Ennek részesei lehettünk most 12-en a Biblia Szövetség 30+ túráján, a Spartacus tanösvényen.
Olyan hálátlan egy „fajta” az ember … Még sokszor a legnagyobb ajándéknak sem tudunk örülni. Nem tudunk örülni Jézus váltsághalálának sem. Pedig az ő kereszthalálával megkaptuk a legnagyobb ajándékot, ami létezhet. A menekülést a jövő elől, ami „jog szerint” járna nekünk: az Isten ellen fellázadt ember ítélete. De az ítélet helyett bennünket káprázatos ajándék vár, amiről az 1Kor 2,9 ezt írja: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”

Az őszi Pilis kanyargó útjain ennek a csodának a kis ezrelékét élhettük át. Vagyis inkább sejthettünk meg valamit abból, hogy milyen lesz majd az aranyváros: „Benne volt az Isten dicsősége és annak világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz.” (Jel 21,11)
A túra Pilisszentlászlóról indult. Annyi autós jött, hogy senkinek nem kellett buszra szállni, így az indulóponthoz kényelmesen kiértünk 40-50 perc alatt. A 17 km-es szakasz egy körtúra, a szintkülönbség 290 m. A körtúra első fele egy enyhén kitett hegyoldalon kanyarog. Hamar szemünk elé tárultak az aranybarna különböző árnyalataiban pompázó dombok és vagy félóra múlva a távolban felcsillant a Duna kékje is. Egy sziklás helyen leültünk, ki-ki felmászva a hegyoldal magasabb vagy alsóbb részeire, és kényelmesen elfogyasztottuk szendvicseinket. Ezek után tovább haladtunk és a Jenő kunyhónál ültünk le az áhítatra. Egy bizonyságtétel hangzott itt el arról, hogy mennyire megéri kiadni a döntéseket a kezünkből, átadni őket Isten kezébe és teljesen hátat fordítani régi életünknek. Ha Jézus elhív, akkor érdemes igent mondani. A Szent, Hatalmas Istennel nem lehet játszani.
Isten szerető, de rettenetes és bűnt gyűlölő Isten egyben. A túrán az ő gyengéd szeretetét tapasztalhattuk meg. Elkészítette számunkra a legjobb időt, a legszebb tájat, és talán az legszebb túraösvényt is 🙂 A szél néha felkapta a faleveleket és mint a havat, pazarul elénk szórta – ez olyan szép túranap volt, hogy még természetfilmet is lehetett volna forgatni róla.
Tovább haladtunk a Telgárthy rétig, majd innen az Apát-kúti völgyben tértünk vissza, a patakon átkelve, gázlókon, köveken át. Az ilyen túrák engem mindig a keresztyén élet küzdelmeire emlékeztetnek, Isten szeretetéből fakad az is, ha nehézségbe visz.
Ez most könnyű túra volt, de nehéz túrákon átéli az ember, hogy lassan már a határait feszegeti. De mindig van előtte egy cél, amiért megéri küzdeni. A keresztyén ember pontosan tudja, hogy nem az élet veti-hányja jobbra-balra, hanem előre tart a cél felé. És a legjobb dolog várja, hiszen a mennyben majd Jézust színről-színre látjuk. Azt a dicsőséget fogjuk ott tapasztalni, amiről fentebb idéztem, hogy hasonló a kristálytiszta jáspis kőhöz.
Jó volt olyan élő hitű keresztyén egyedülállókkal beszélgetni, akiknek hasonlóak a problémái. Jó volt a szabad időt velük eltölteni ahelyett, hogy világi túracsoportba iratkozna az ember, vagy a nem hívő családdal töltené minden idejét. Építő volt a hitünk alapelveiről kötetlen keretek között beszélgetni.
A túra után a társaság nagy része még evett egy meleg levest, és ezzel zárta az alkalmat. Isten dicsőségére sportolhattunk és beszélgethettünk – a kettőt egy napon. És itt visszatérnék a kezdő gondolathoz. Örüljünk bátran azoknak az ajándékoknak, amelyeket Isten adott nekünk Jézus Krisztusban. Még ha nehézségben is van az életünk, az újjászületett embernek minimum háromszorosan van oka örülni. Örülhetünk Krisztus váltsághalálának, örülhetünk annak, hogy ez a személyes életünkben is valósággá lett és harmadszor örülhetünk a teremtett világ természeti csodáinak. Ennek tanúi voltunk szombaton a Pilisben.

Kovács Kamilla írása