Gondoltál már arra – hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a házastársadat? Vagy akivel összekötötted az életedet, talán ő tudna megölni téged? Vajon mások el tudják ezt képzelni rólad?

Eláll a lélegzetünk ezekre a gondolatokra, pedig a Holtodiglan (Gone Girl) című film, amely bemutatója óta vezeti a legtöbb bevételt hozó alkotások toplistáját, bizony ezeket a gondolatokat ébreszti a nézőkben. A kérdés persze az, akarjuk-e ezt?
David Fincher, akinek többek között A tetovált lányt, a Social Network – A közösségi háló, a Benjamin Button különös élete, a Harcosok klubja című filmeket köszönhetjük, legújabb filmjével, úgy tűnik, levette a lábáról a közönséget, és ami a népszerűséget illeti, egymás után utasítja maga mögé az újonnan mozikba kerülő filmeket. Sőt, az utóbbi napokban már randi-filmként reklámozzák, és David Fincher életműve legjobb mozijának tartják.
Valóban már az elején leszögezhetjük, hogy a színészek kiválasztása telitalálat. Rosamund Pike Amy Elliot szerepében eddigi karrierje legjobb alakítását nyújtja, hozzá Horváth Lili magyar szinkronhangja remek választás. Ben Affleck, a rendezői székből felállva, a felvevőgép másik oldalán bizonyítja, hogy változatlanul jó színész.
Tulajdonképpen ennyiben ki is merül a pozitívumok felsorolása. Az alkotók, Gillian Flynn írónő, akinek bestsellere alapján készült az alkotás, valamint David Fincher rendező zavarba ejtően tragikus képet fest a házasság intézményéről, aminek hatása alól egyetlen néző sem tudja kivonni magát.
A hátborzongató film egy megkeseredett házasság portréja, amelyben a házasfelek életfogytig tartó börtönbüntetésüket töltik: míg a halál el nem választ. A mű azt mutatja be nekünk, hogy a házasság egy erőszakos bűncselekmény, emberrablás. A felek egyszerre rabok és rabtartók. Amy, naplójában azon töpreng, mennyire kemény munka következik a boldogító igen kimondása után, ami folyamatos kompromisszumot igényel. A házasság pedig megöli a lelket.

Figyelem! Alább a film egyes részeinek ismertetése következik!

A gyönyörű Amy és a jóképű Nick megismerkedése olyan, mint egy valóra vált rózsaszínű álom: két, kívül tökéletes és vonzó ember találkozik – történetesen mindketten újságírók -, és bár származásuk és temperamentumuk szerint egymás ellentétei, a kölcsönös vonzerőnek egyik sem tud ellenállni.
Első randevújukon Nick Dunne, egy nyugodt, békés kisváros szülötte, hajnali sétára invitálja a gazdag, okos és elegáns manhattani lányt, Amy Elliotot. Megállnak egy hangulatos pékbolt előtt, és miközben az édes porcukorfelhő beteríti őket, mint a hópelyhek, Nick megcsókolja Amyt. Idilli kép, megkapó pillanatok. A rózsaszínű felhő azonban csak eddig tartott, az esküvő után következnek a szürke hétköznapok.
Házasságkötésük után nem sokkal mindketten elvesztik állásukat. Amikor Nick ikertestvérétől Margotól (Carrie Coon), értesül arról, hogy anyjuk rákos betegen haldoklik, hirtelen elhatározással, ámde jelentős veszteséggel eladja luxusvillájukat, ami valójában Amy-é. Magával viszi a vidéki élethez csöppet sem vonzódó feleségét az anyja közelében vásárolt új otthonukba, és a maradék pénzen egy bárt is megszerez. Margo főállásban, Nick szabadidejében dolgozik a szórakozóhelyen, főállásban pedig a helyi főiskolán tanít újságírást. Amikor éppen nem tanít, és a bárban sem lebzsel, akkor szexi fiatal tanítványával Andie-vel (Emily Ratajkowski) múlatja az időt. Közben Amy egyedül várja otthon, és Nicknek fogalma sincs, hogy mit csinál egész nap a gyönyörű, intelligens felesége. A film baljóslatú eseményeiből azonban hamarosan megtudjuk.
Minden évben a házassági évfordulójukon – Amy ötlete nyomán – kincskeresést rendeztek, és a fiatal feleség ötletesen összeállított feladatsorának megfejtése alapján juthat el „imádott” férje az ajándékáig. Amikor találkozunk velük, éppen ötödik házassági évfordulójukat ünneplik. Miközben Nick belefeledkezik a rejtvények megfejtésébe, mire dél felé hazaér, csak az üres lakást találja: rádöbben, hogy Amynek nyoma veszett. Persze értelmezhető ez szimbolikusan is, hiszen kettőjük házassága már évekkel korábban eltűnt. Dulakodás nyomait fedezi fel és még vércseppeket is talál. Ebből arra következtet, hogy a feleségét elrabolták, vagy meggyilkolták. Hívja a rendőrséget, ám amikor kitudódik, hogy előző este hangos szóváltásba keveredtek, Nick válik az első számú gyanúsítottá. Megtalálják Amy hátrahagyott naplóját, amelynek lapjairól egy odaadó feleség képe tárul elénk, aki növekvő félelemmel szemléli férjét, rettegve hogy egyszer meg találja gyilkolni. Amy, az évek alatt egyre inkább megveti férje gyengeségeit. Cserébe Nick is megveti feleségének minden kísérletét, amellyel megpróbálta őt átformálni. Nincs közöttük a kegyelemnek és a megbocsátásnak a szikrája sem. A feltétel nélküli szeretet Amy szerint lehetetlen.
Persze érdemes azt is észrevenni, hogy Amy belső problémáinak egy része abból adódik, hogy tökéletes szülei számára ő volt a tökéletes csodagyerek, akinek tökéletes életéről közösen tökéletes könyvet írtak Amazing Amy, azaz csodálatos Amy címmel. A lány nyilvánvalóan zokon vette, hogy midig hibátlannak kellett lennie, miközben legbelül nagyon komoly lelki problémákkal küzdött.
Ezek után a film pisztolypárbajjá változik, férj és feleség felváltva adagolja a nézőknek az eseményeket, mindketten a saját szemszögükből. Amy finom meseszövése úgy csavarodik lassan Nick nyaka köré, hogy az már-már kötélnek látszik.

A film nemcsak leplezetlen szexuális jelenetei miatt nézhetetlen a fiatalok számára, de váratlan és véres erőszakossága miatt is!
Miközben Amy bujkál, felkeresi régi imádóját, Desi Collingst, akit Neil Patrick Harris alakít, meglepően gyengéden és erőltetetten, és segítséget kér tőle. Közben kitalál egy képzeletbeli történetet, és úgy állítja be az eseményeket, mintha Desi elrabolta, majd többször megerőszakolta volna. Ennek érdekében képes magán öncsonkítást végezni egy üveggel a hálóinge alatt, csakhogy hihetővé tegye a történetet. De ez meg sem közelíti azt a következő sokkoló jelenetet, amelynek során a szexuális aktus közben Amy elvágja Desi torkát, és pillanatok alatt elképzelhetetlen mennyiségű vér borítja be mindkettőjüket. Eközben a férfi meghal. Amyt persze mindez nem akadályozza meg a szexuális aktus befejezésében.
Ez talán a legvéresebb jelenet, amit valaha láttam.
Valójában ez a pár perc teljesen nézhetetlen.
A folyamatos trágár beszédet mindennek tükrében már nem is érdemes megemlíteni.
Miközben a házasság intézménye összetörve a lábaink előtt hever, a néző, a rendező szándéka szerint már maga mögött hagyott mindent, ami „normális. Végtére is egy kihűlt házasság romjain kevés nő rendezi meg saját halálát, majd elcsábít egy korábbi szeretőt, akit szex közben megöl, majd visszatér otthonába egy brutális történettel, és elmondja a rendőröknek, hogyan rabolták el, és erőszakolták meg.
A történet végén Nick Amyvel marad, annak ellenére, hogy tudja: a felesége gyilkos.
Nyomasztó képsorral, teljes kilátástalansággal, zavarral fejeződik be a film. Fincher, persze nem először tárja fel az ember szívének szédítő sötétségét és a benne rejlő legaljasabb indulatokat.
Miközben sorra hallom és olvasom a filmet dicsérő kritikákat, azért mégis naivan elképedek: idáig jutottunk.
Ha nem ismerném Jézus Krisztus megváltó, bűnt eltörlő áldozatát, és nem tudnám, hogy van bocsánat és megbocsátás Krisztus kereszthaláláért, akkor valószínűleg én is azok közé a kétségbeesett nézők közé tartoznék, akik szívükben félelemmel lépnek ki a moziból, és reményvesztett Twitter üzenetekkel adják egymás tudtára, hogy soha nem akarnak megházasodni.