Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt időszak filmterméséből is, hogy nehéz lenne szó nélkül elmenni mellette. Természetesen mindez nemcsak a színész döbbenetes súlyveszteségének köszönhető.

McConaughey, maga mögött hagyva súlytalan szépfiús imázsát, az Anyám nyakán, az Ex-csajok szelleme típusú felejthető darabokat, az évek múlásával meggyőző erejű színésszé érett. Ezúttal a Mielőtt meghaltam főszerepében egy valós figura, Ron Woodroof texasi cowboy bőrébe bújik. Az Amerikai Filmakadémia csöppet sem tévedett, amikor alig néhány hete neki ítélte az Oscar-díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában.A rendező Jean-Marc Vallée és a forgatókönyvírók, Craig Borten és Melisa Wallack nem vesztegetik az idejüket, és már az elején meggyőznek bennünket arról, milyen férfi is valójában Ron Woodroof: nőfaló, sörvedelő, homofób, akinek a rodeózás és a füvezés a mindene. Dallasban él, foglalkozása szerint villanyszerelő, és egy munkahelyi baleset miatt kórházba kerül. 1985-öt írunk. A vérvizsgálat kimutatja, hogy AIDS-es, és mindössze 30 napja van hátra. Rendkívül ellenségesen fogadja az orvosok diagnózisát, mert azt feltételezi, féktelen szexuális élete miatt övezi megvetés. Miután – tagadva betegsége szörnyű valóságát – durva partizásba kezd, hamarosan szembesül egyre romló egészségi állapotával. Ron megoldási lehetőségek után kutat, és megtudja, hogy Mexikóban van egy orvos, aki jó eredményeket ért el egy vitamin és protein alapú vírusellenes gyógyszerrel. Saját gyógyszerszükségletén kívül meglátja a vállalkozásban rejlő lehetőségeket is, és gyógyszert kezd csempészni Texasba. Ahhoz, hogy bejuthasson a homoszexuálisok köreibe, és egy ügyfélkört építsen ki, a kábítószerfüggő transzszexuális Rayonhoz (Jared Leto, aki az idei év másik nagy Oscar nyertese a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában) fordul, akit nem ijeszt meg Ron ellenséges és megvető magatartása. A jogi viszály elkerülésére egy Klubot alapítanak, ahol a tagdíj befizetése ellenében egy egész havi gyógyszeradagot kapnak a tagok. A film tehát egy AIDS beteg nagyon egyedi, valóban megtörtént eseményeken lapuló történetét meséli el, aki nem nyugszik bele abba, hogy elsomfordáljon és csendben meghaljon, míg a gyógyszeripar a megfizethetetlenül drága AZT elnevezésű gyógyszert elérhetővé teszi a tömegek számára. Nem is beszélve a gyógyszer első változatának kifejezetten mérgező mellékhatásairól. Közben Ron küldetése önös érdekből szinte észrevétlenül fordul önzetlen, másokért folytatott küldetéssé.A kicsit szájbarágós filmben McConaughey hihetetlen finomsággal jeleníti meg ezeket a változásokat, miközben alakítása tele van gúnnyal, humorral és együttérzéssel. Ronon már az elejétől fogva látszik, hogy visszafordíthatatlanul tönkretette az életét, és féktelensége következményeit el kell hordoznia. Az alkotóknak olyan színészre volt szükségük, aki egyszerre durva és darabos, de megvan benne az a bizonyos varázslatos báj, ami részvétet fakaszt a nézőben. És itt jön a csavar, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Nem tehetünk mást, Ron Woodroofot megszeretjük a film során, miközben bepillantást nyerünk abba, milyen lehetett az AIDS-el küzdő homoszexuálisok élete közel harminc évvel ezelőtt. Az empátia, amit a film fokozatosan épít fel a szenvedő emberek iránt, mindenképpen pozitív dolog.
Miközben fájdalmas életük gyötrelmes eseményein keresztül lassan befogadjuk a szereplőket a szívünkbe, a rendező arra beszél rá minket, hogy fogadjunk el sokszor illegális, bűnnel terhelt cselekedeteiket is, még akkor is, ha azok heteroszexuális, vagy homoszexuális irányultságú, promiszkuitásra serkentenek. A rendező úgy akarja láttatni velünk a világot, hogy észre sem vesszük, és máris elfogadhatóvá válik a folyamatos partnercsere, a durva és trágár beszéd, a kábítószerek világa. Eközben tágra nyílt szemekkel bámuljuk a sztriptíz bárok táncosnőit és a szexuális aktusokat: Hollywood képtelen arra, hogy lemondjon a szexualitás egyre kendőzetlenebb ábrázolásáról.
Érdekesség, hogy Matthew McConaughey az idei Oscar gálán, kezében az arany szobrocskával, a következőket mondta: “Legelőször is Istennek szeretném megköszönni, ő az, akire felnézek, kegyelméből elhalmozta az életemet lehetőségekkel, ami nem az én kezem munkája vagy másé. Megmutatta nekem, ami tudományos tény, hogy a hála megsokszorozza önmagát.” A gála dermedt csendjénél csak a Twitter üzenetek voltak fagyosabbak. „Már azt hittem, hogy végre lesz egy Oscar gála, ahol nem hangzik el Isten neve.”, vagy „Gyűlöllek McConaughey, mindent elrontottál.” – záporoztak az indulattól fűtött vélemények a beszéd után.
Hogy milyen lehet Matthew McConaughey hite, persze nem tudjuk. A film csak találgatásra ad lehetőséget, de nem is emiatt érdemes ezt a mozit végigülni. Inkább arra figyelmeztet, hogy a tetteinknek következménye van. Vannak, akik súlyos árat fizetnek azért, hogy ezt megtanulják. Kérdés, hogy a bajban mit kezdünk magunkkal, miben és hol keresünk menedéket.
A film természetesen nem gyerekeknek és fiataloknak, hanem csakis felnőtteknek szól.