színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm (2012)
(Csak 16 éven felülieknek)

Mivel nem olvastam Suzanne Collins Az éhezők viadala című trilógiáját, nem tudtam, mire számítsak, amikor rászántam magam, hogy megnézzem Gary Ross rendező legújabb filmjét.

Annyi bizonyos volt, hogy a világszerte hihetetlenül sikeres filmben, a nem túl távoli komor jövőben, tinédzserek küzdenek életre-halálra egy „csatában”. Pontosabban, halomra gyilkolják egymást, ami részben az ókori Róma gladiátorainak véres harcára emlékeztet, másrészt pedig megidézi korunk riasztóan népszerű reality show műsorainak elfajzott hangulatát.

Vajon hogyan fogja a rendező a hideg, sötét és sivár eseményeket, az erőszakot egy 16-os korhatáros karikát viselő filmbe besuvasztani anélkül, hogy megsértené az idevonatkozó szabályokat? Sikerült neki, bár erősen kétsége,s vajon melyik érzékeny 16 éves tudná maradandó félelemérzés nélkül végignézni, amint gyerekek gyerekeket ölnek. De kétség kívül, a könyv és a film is érdekes kérdésekre keresi a választ. Mégsem ezt a filmet ajánlanám tinédzser ismerőseimnek.

Néhány szó a történetről azok számára, akik még nem olvasták a filmmel azonos címet viselő trilógiát (mindhárom kötete kapható a hazai könyvesboltokban): a sci-fi a világvége után játszódik, a meghatározhatatlan jövőben. Észak-Amerika romjain megalakult egy új társadalom, amely a Panem nevet viseli. Gazdagok népesítik be, akik a kiváltságosok életét élik, és biztonságos jólétükből tekintenek le a nekik alárendelt 12 kerületre, amely a szegénység és az iskolázottság legkülönbözőbb fokán tengeti életét. Vannak közöttük bányászok, farmerek is, akik minden szükséges élelemmel és sok más egyébbel ellátják az uralkodó réteget. A kerületek egyszer fellázadtak a hatalmat jelképező központ, a Capitol ellen, de veszítettek. A vereség után egy új hagyományt honosítottak meg, amelyet „Az éhezők viadalának” neveznek. A kerületek minden évben kiállítanak soraikból egy tinédzser fiút és lányt, akiket „Sarc”-nak neveznek.

A kötelezően „beszolgáltatott” fiatalok közül sorsolás alapján választják ki azokat, akik néhány nappal később, megfelelő felkészítés után, utolsó csepp vérükig küzdenek egymással, míg végül csak egy marad talpon. Így bizonyítja a Capitol rendíthetetlen hatalmát. Ennyi az egyszerűsített alaptörténet. A sorban 74. éhezők viadalának központi szereplője Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence, akit már A hallgatás törvényében megszerettünk) a legszegényebb kerület (a 12.) „versenyzője”.

Katniss magának való fajta, családja sokat éhezik, ezért mókusokra, őzre vadászik, hogy legyen mit enniük, vagy éppen eladniuk a piacon. Apját egy bányaszerencsétlenségben veszítette el, így ő vigyáz anyjára és kishúgára, és bármit megtenne értük. Legjobb barátja a sármos Gale (Liam Hemsworth), akivel bimbózó szerelme hamarosan félbeszakad, mert elérkezik az „Aratás”, a küzdelem ideje, és a kerületekből beszolgáltatott fiatalokra vár a „nagy sorsolás”. Katniss önként jelentkezik, hogy kiváltsa kishúgát, akire az erdőben folyó harcban a biztos halál várna. A Katniss mellé választott fiú, Peeta Melark (Josh Hutcherson) titokban már régóta szerelmes a belevaló Katnissba, de soha nem merte neki bevallani. A szabályok szerint csak az egyikük, vagy egyikük sem térhet vissza a harcból családja és barátai körébe.

Az éhezők viadalát valóban viadalként fogják föl, és a televízióban is közvetítik, hogy a Capitol lakosai jól szórakozhassanak az öldöklésen, miközben alattvalóik végignézik, hogyan ölik meg egymást gyermekeik a túlélésért. Gary Ross az erőszakos jeleneteket folyamatosan mozgásban lévő, sokszor szinte kör-körös mozgást végző kamerával rögzítette, így egy-két, viszonylag rettenetes jeleneten kívül, nem lehet közvetlenül látni, mi is folyik valójában.

Katniss csak túlélési ösztöneire és néhány erősen megkérdőjelezhető mentori tanácsra támaszkodhat, amit a korábbi harcok egyetlen túlélője Haymitch Abernathy (Woody Harrelson) adagol neki a felkészítés ideje alatt. Katnisst egyetlen dolog élteti: nem akarja cserben hagyni a családját és kerületét. De vajon hogy fogja ez a szerény, eltökélt lány megnyerni a vérszomjas nézőket, ami – mint a versenyre készülve a mellé rendelt stylist-tól megtudja – elengedhetetlen a győzelemhez. Vagy legyen szenvtelen, és ölje meg a többieket, ahogy azt a verseny elvárja tőle? Vajon mennyit hajlandó feladni és elárulni önmagából, hogy megmentse az életét? Szabad-e ölni jogos önvédelemből? Érdemes feltennünk a kérdést magunknak, vagy, ha baráti társaságban nézzük, akkor egymásnak: Vajon zavar-e minket a TV-ben, a moziban, videojátékokban az erőszak? Vajon lehet-e embereket a reménnyel, vagy a félelemmel manipulálni?

Minden híresztelés ellenére Az éhezők viadala nem a tinédzser lányok Star Wars-a. Egyáltalán nem tinédzsereknek való film, hanem egy film róluk, fiatal felnőtteknek.

A gyors tempójú alkotás rettenetes tükröt tart a felnőtt társadalom elé, hogy bemutassa, mivé lesz egy közösség, ha érzéketlenné válik mások fájdalmára. Kritikát mond rólunk, a kukkoló társadalomról, a reality show-k világáról, az agyatlan szórakozás terjedéséről, és arról, hogyan veszítik el naiv ártatlanságukat a gyerekek egy kegyetlen világban. Míg a ’70-es években a szakértők azért aggódtak, hogy a gyerekek egyre több időt töltenek a számítógép és a TV előtt, és ezzel elszigetelődnek társaiktól, a 2000-es évek elején már arról cikkeztek, hogy az empátia kezd teljesen kiveszni belőlük. 2010-ben már azt tapasztalták, hogy az erőszak a problémamegoldás egyik leghatásosabb eszköze lett. A „jófiúk” használhatnak erőszakot a jó cél elérése érdekében. A „cool” hősök fegyvert használnak, az őket néző gyerekek pedig egyre érzéketlenebbek. Áldozatul esnek egy kultúrának, ahol a fegyveres támadást és a gyilkosságot szórakoztatónak tartják. Katniss megteszi, amit várnak tőle, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret, de közben már soha többé nem lesz ártatlan, gondtalan kislány. Társa, Peeta is csak egyet szeretett volna, ha önmaga maradhat, hogy megmutassa a Capitolnak, nem tudják őt birtokolni. Persze nem minden fiatal gondolkodik így a filmben. Egyeseket úgy neveltek, hogy egész életük az öldöklésre való felkészülésről és a győzelemről szólt. Társaik megölése számukra nem több, mintha egy Xbox játékban emelnének fegyvert az ellenfélre. Közülük csak egy jön rá a végén, hogy őt is manipulálták, becsapták hazugságokkal, és kizárólag azért nevelték fel, hogy meghaljon.

Az éhezők viadala Észak-Amerikában negyedik hete vezeti a mozis toplistát, amerikai és kanadai bevétele megközelíti a 340 milló dollárt, míg külföldön csaknem 200 millió dollárt keresett eddig a jegypénztáraknál. A film ezzel jelenleg a 22. helyen áll minden idők legjobban jövedelmező alkotásainak rangsorában. A folytatást pedig a filmet forgalmazó Lionsgate már 2013 novemberében a mozikba akarja küldeni.

Weberné Zsikai Mária / Budapest